A dialízis egy vesepótló kezelés, amelynél a vért vagy közvetlenül tisztítják meg a méreganyagoktól, vagy pedig a hashártyát használják fel szűrőként, hogy a szervezetet megszabadítsák a toxinoktól.
Dialízisre akut és krónikus (három hónapnál régebb óta fennálló) veseelégtelenségnél egyaránt szükség lehet. Akutveseelégtelenségesetén az állapot rögzülhet, krónikussá is alakulhat, így ilyenkor szükségessé válhat a tartós vesepótló kezelés. A dialízist igénylő vesebetegségek leggyakoribb okai közül a cukorbetegséget, a magas vérnyomást és a belgyógyászati vesebetegségeket kell kiemelni.
Magyarországon nagyságrendileg 700 ezer-1 millió embert érint valamilyen vesebetegség, közülük 60-100 ezren igényelnek vagy igényelnének gondozást - a pontos számok sajnos nem ismertek, mert az egészségügyi ellátórendszer nem tud minden érintettről. Azt viszont tudjuk, hogy körülbelül 6 ezer krónikusan dializált (rendszeres vesepótló kezelésre szoruló) beteg él az országban. Mellettük nagyjából ugyanennyien részesülnek átmenetileg dialízisben akut veseelégtelenség miatt.
A veseelégtelenség tünetei
A veseelégtelenség gyakran tünetszegény módon alakul ki, ugyanis a vesefunkció romlását nem kísérik specifikus elváltozások és panaszok, illetve a tünetek csak későn jelentkeznek. Igazi jelei csak a végstádiumú veseelégtelenségnek vannak: ilyenkor csökken a vizelet mennyisége, lassultság, fáradtság és gyengeség, étvágytalanság, hányinger és fogyás, továbbá esetenként fémes íz érzése jelentkezik. A panaszokhoz társulhat magas vérnyomás, főleg lüktető, tarkótáji fejfájás, szürkés, sápadt bőrszín, illetve az alsó végtagokon jelentkezhet ödéma. A felsorolt általános tünetek sem kizárólagosan jellemzőek a veseelégtelenségre, más is okozhatja, a probléma tehát inkább csak a laborleletekből olvasható ki. Sajnos emiatt a végstádiumú veseelégtelenség gyakran még ma is hirtelen derül ki.
Hogy valakinek szüksége van-e művese-kezelésre, a laboreredményekből, valamint a képalkotó- és egyéb vizsgálatok eredményeiből következtetnek az orvosok. A legjellegzetesebb paraméter a szérum kreatinin szintje, lévén, hogy abból életkor és nem alapján kalkulálni lehet az úgynevezett glomeruláris filtrációs rátát. Ez a vese szűrőképességét mutatja meg: ha ez a normális szint nagyjából 15 százaléka alá süllyed (a normális szint 15 ml/perc/1,73 m2), akkor indokolt a vesepótló kezelés.
Meddig kell alkalmazni a dialízist?
A dialízis a vese működését nem rontja, de nem is javítja. Valójában csupán pótolja a vesefunkciót - illetve annak egy részét -, de magának a vesének az állapota attól függően romlik vagy javul, hogy a veseelégtelenségét mi okozza, és hogy ez kezelhető-e. Ki kell emelni azt is, hogy a művese-kezelés nem minden vesefunkciót képes pótolni, de amit nem pótol, annak jelentős része máshogy rendezhető. Ilyen például a vérnyomás, amelynek szabályozásában a vese is szerepet játszik. Ugyancsak közreműködik a szerv a vérképzésben és segíti a csontanyagcserét. Mindezek veseelégtelenségnél gyógyszeresen egyensúlyban tarthatóak.
Megemlítendő, hogy a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek jelentős része veseátültetésre, transzplantációra is alkalmas. Utóbbi a vesegyógyászat és az orvostudomány rohamosan fejlődő területe, aminek köszönhetően az élődonoros veseátültetésnek manapság egyre nagyobb szerepe van. Utóbbi már tervezhető, könnyebben végezhető, a halott donorból történő szervátültetésnél jobb kimenetellel kecsegtető megoldás. Ha viszont a beteg valami miatt nem alkalmas transzplantációra, akkor dialízissel és kiegészítő kezelésékkel a betegek zöme elfogadhatóan egyensúlyban tartható.
Aki nem jár el dialízisre, pedig szüksége lenne rá, komoly szövődményekkel számolhat, mivel a folyadék és a méreganyagok visszatartása más szerveket is károsíthat. Ionzavarok, különösen magas káliumszint alakulhat ki, ami szívritmuszavarhoz, szívmegálláshoz, hirtelen szívhalálhoz vezethet. A visszatartott folyadék magas vérnyomást okozhat, ami az agyvérzés és a szívinfarktus kockázatát növeli. A visszatartott víz magának utat keresve a tüdőbe is bejuthat, ahol tüdővizenyő miatt akár fulladást is eredményezhet. A felhalmozódó méreganyagok lerakódhatnak a különböző szervekben, ezáltal károsíthatják azokat - az agy esetében ez akár a kómáig is vezethet. Röviden a dialízis elhagyása egy idő után szinte biztosan halált okoz.
Hogyan zajlik a kezelés?
A dialízisnek két fő formája létezik. Az egyik az úgynevezett hemodialízis-kezelés, amelynél magát a vért tisztítják meg. Ennél folyamatosan nagy mennyiségű vért szívnak ki egy érből, "átmossák", eltávolítják belőle a méreganyagokat, sókat, illetve a felesleges folyadékot, majd a megtisztított vért visszajuttatják a szervezetbe. Krónikus esetben, amikor a saját vesék már egyáltalán nem működnek, hetente háromszor van szükség erre a beavatkozásra. Hemodialízisnél percenként általában 300-400 milliliter vért tisztítanak meg, emiatt ehhez nem a vérvételhez használt kis erekből vesznek vért, hanem vastagabb, nagy vérátfolyású érből. Mesterségesen alakítanak ki az érintettek alkarján egy érösszeköttetést úgy, hogy egy ütőeret összekötnek egy gyűjtőérrel, így tág, nagy vérhozamú gyűjtőérszakaszt nyernek: a gyűjtőér ugyanis kitágul, fala pedig idővel megvastagszik a bekerülő nagy nyomású és nagy mennyiségű ütőeres vértől.
Magához a beavatkozáshoz nem szükséges kórházi bennfekvés: a hemodialízist ambulánsan végzik, általában 4 óra alatt, heti 3 alkalommal. Azokban az országokban, ahol a távolságok óriásiak - például Kanadában -, már meghonosodott az otthoni hemodialízis is: ilyenkor a betegeknek be sem kell menniük a kórházba. Itthon a hemodialízist meghatározott centrumokban végzik, ahol a betegeknek mindig meg kell jelenniük, de van törekvés az otthoni hemodialízis meghonosítására is. Mivel ez a beavatkozás gyakorlatilag három napot elvesz a hétből, az érintettek közül kevesen tudnak teljes állásban dolgozni.
A dialízis másik formája a hasűri vagy más néven peritoneális dialízis, amelynél a beteg hasába, a hashártya két lemeze közé a hasfalon keresztül egy csövet ültetnek. Ezt követően a hashártya két lemeze közé ozmotikusan aktív anyagot, például cukoroldatot juttatnak, amely a hashártya hajszálereiből folyadékot, méreganyagokat, ionokat "szív magába". Az így létrejövő oldatot egyszerűen leengedik a csövön keresztül. Ilyenkor tehát egy természetes szűrőt, a hashártyát használják arra, hogy a vér megtisztuljon. Ez a megoldás folyamatosan zajló tisztítást jelent: a betegek általában maguk cserélnek - naponta 4-5 alkalommal - folyadékot a hasukban. Mindez otthon, tiszta körülmények között elvégezhető: ilyenkor a beteg hasában gyakorlatilag folyamatosan ott van általában mintegy 2 liternyi folyadék.
Van a módszernek automatizált változata is: ilyenkor a hashártya lemezei közé vezetett csőhöz egy keringtetőkészüléket kapcsolnak. Ezt éjjelre a legjobb szervezni: használatakor este lefekszik a beteg, ráköti magát a gépre, amely folyamatosan be- és kiengedi a folyadékot. Így gyakorlatilag éjjel,alvásközben történik meg a művese-kezelés. A hasi dialízisben részesülők, szemben azokkal, akik hemodialízist kapnak, szabadabban mozognak, munkaképességük jobb lehet. Sajnos - bár ritkán - szükség lehet úgynevezett hibrid kezelésre is, amikor a nem kellő hatékonyság miatt a peritoneális dialízis mellett hemodialízis-kezelésre is szükség van.
Gyógyulási esélyek
Ha krónikus vesebetegségről és végstádiumú veseelégtelenségről van szó, akkor a dialízisre tartósan szükség van és csak vesetranszplantációval lehet kiváltani. Ha átmeneti, úgynevezett akut veseelégtelenségről beszélünk, akkor a művese-kezelés csak a problémás időszak áthidalásáig szükséges. Bizonyos vesebetegségek gyógyíthatóak vagy akár maguktól gyógyulnak, így a dialízis ezt követően teljesen elhagyható.
Hogy valaki dialízisre szoruljon, a vesebetegségek megelőzésével, időben felismerésével és megfelelő kezelésével lehet elkerülni. A felismerés nehéz, mivel a vesebetegségek többsége kezdetben nem okoz tüneteket, ami miatt a szűrővizsgálatoknak kiemelt szerepük van. Ez egyszerű laborvizsgálatot és vérnyomás-mérést jelent, amelyet nem szabad elhanyagolni.
Érdemes tudni, hogy az emberek kétszer egymillió vesetestecskével születnek. Ezek száma az élet során nem nő, de funkciójuk változhat. Szervezetünk tehát életünk végéig ebből gazdálkodik. A vesetestecskék működése a kor előrehaladtával normális körülmények között, betegségek fennállása nélkül is csökken, de ez önmagában nem jelent problémát, ugyanis a vesék működése "túltervezett". Emiatt adhatja oda egy egészséges ember az egyik veséjét az arra rászorulónak anélkül, hogy neki ebből komolyabb hátránya származna.
A dialízis lehetséges szövődményei
A művese-kezelés során folyadékeltávolítás is zajlik, ugyanis a betegeknek általában már nincs vagy csak elhanyagolható mennyiségű vizeletük van. Emiatt ha a kezelésre úgy érkeznek, hogy szervezetük nagy mennyiségű folyadékot tart vissza, akkor ezt négy óra alatt kell eltávolítani. Ilyenkor a nagyobb mennyiségben leszedett folyadék hirtelen alacsony vérnyomáshoz vezethet, ami rosszullétet okoz. Emellett jelentkezhet magas vérnyomás is a kezelés alatt, esetleg helyi vérzés, fokozott véralvadás, illetve egyéb szövődmények is. Az otthon végezhető hasűri kezelés, mivel a hasüreg egy csövön keresztül kapcsolatban van a külvilággal, fertőzésveszélyt is jelenthet. Ezeknek a szövődményeknek a jelentős része azonban elkerülhető.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Wágner László nefrológusnak.
Forrás: www.hazipatika.com
